Ifj. Antall József, Magyarország első, rendszerváltás utáni, szabadon választott miniszterelnöke, Pestújhelyen született, 1932. április 8-án. Apja, id. Antall József (1896–1974) jogász, hivatalnok, az FKgP egyik alapítója. Édesanyja Szücs Irén, akinek apja, Szücs István is politikai pályát járt be, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban volt köztisztviselő, nyugdíjba vonulása előtt a népiskolai oktatásért felelős helyettes államtitkár volt, majd 1927–1935 között országgyűlési képviselő.

A pestújhelyi szülőház, amelyet Antall anyai nagyapja, Szücs István épített

Antall József édesapja, id. Antall József

Antall József édesanyja a 30-as években

Szűcs István 1900 körül

Családi neveltetését a demokrácia iránti elkötelezettség, a nemzeti érzelem, a keresztény erkölcs és társadalomszemlélet határozta meg. Antall 1942-től a budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, ahol 1950-ben érettségizett. Már ekkor eldöntötte, hogy politikai pályára lép. Az érettségi után az ELTE Bölcsészettudományi Karának volt hallgatója. Történelem – magyar nyelv és irodalom szakon szerezte középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi és muzeológusi diplomáját. Szakdolgozatát Eötvös József népiskolai politikájából, bölcsészdoktori disszertációját Eötvös József politikájáról valamint az 1867-es kiegyezés előkészítéséről írta.

1952-ben kötött házasságot Fülepp Klárával (1934-2022), a budapesti piarista kápolnában. Két gyermekük született: Antall György ügyvéd és Antall Péter fotóriporter.

Antall József és Fülep Klára esküvője

A fiatal apa a fiaival

A diploma megszerzése után Antall a Magyar Országos Levéltárban, majd a Pedagógiai Tudományos Intézetben dolgozott. 1955-ben az Eötvös József Gimnáziumban kezdett tanítani, ahol 1956 októberében a forradalmi bizottság élére került. Részt vett a kisgazdapárt újjászervezésében és a Keresztény Ifjú Szövetség megalapításában. A forradalmat követően a szovjet és a magyar hatóságok többször őrizetbe vették, szabadlábra helyezése után is folyamatosan kihallgatták és vizsgálatot folytattak ellene, ennek ellenére továbbra is taníthatott. 1955 és 1957 között a budapesti Eötvös József Gimnáziumban magyar nyelvet tanított. 1957-ben a Toldy Ferenc Gimnáziumba helyezték át fegyelmi eljárással, ám 1959-ben politikai magatartása miatt végleg eltiltották a pedagógusi pályától.

Természetjárás a diákjaival

Ezt követően könyvtárosként dolgozott. Az 1964-ben megnyílt Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltárban előbb mint tudományos kutató dolgozott, majd igazgatóhelyettes, 1974-től pedig mb. főigazgatója, 1985-től főigazgatója volt az intézetnek. 1968 és 1990 között szerkesztője, illetve főszerkesztője volt az Orvostörténeti Közleményeknek. Kutatásai kapcsán számos alkalommal került kapcsolatba külföldi orvosokkal, történészekkel. 1986-ban a Nemzetközi Orvostörténelmi Társaság alelnöke lett.

Először 1974-ben kapott nyugati országba szóló útlevelet, ekkor előbb Svájcba hívták, majd az NSZK-ban tartott több egyetemen is előadást (Düsseldorf, Marburg, Köln, Bonn, München). Az 1956-os forradalomban betöltött szerepe és nemzetközi szinten elismert tudományos munkássága miatt, az állambiztonsági szolgálatok megfigyelték. Több III/III-as ügynök írt róla jelentést

Csoóri Sándor hívására kapcsolódott be a Magyar Demokrata Fórum (MDF) munkájába, a párt rendezvényein 1988 elejétől vett részt. Az Ellenzéki Kerekasztal 1989. március 22-én jött létre, s az akkor már pártszerűen működő Magyar Demokrata Fórum Antallt is delegálta a megbeszélésekre. Antall az alkotmánymódosítást előkészítő I/1-es bizottságában dolgozott. Számos indítványa, kompromisszumkészsége, szakmai felkészültsége tette egyre ismertebbé.

A kerekasztal-tárgyalásokon Szabad Györggyel (MDF), illetve Orbán Viktorral (Fidesz)

Antall Józsefet 1989. október 21-én elsöprő többséggel választották meg a küldöttek a MDF elnökévé, s ez alapján egyértelművé vált, hogy ő lesz a párt miniszterelnök-jelöltje. Az 1990-es választások győztese az MDF lett, megszerezve a mandátumok 42,49%-át, így május 23-án ő alakíthatott kormányt a Kereszténydemokrata Néppárttal (KDNP) és az Független Kisgazdapárttal (FKgP) koalícióban. Aznap este az Országgyűlés 219 igen, 126 nem és 8 tartózkodással választotta meg a Magyar Köztársaság miniszterelnökévé, egyúttal kormányprogramjának irányelveit is elfogadta. Ezzel 1948 óta ő lett az első olyan miniszterelnök, aki nem kötődött a korábbi állampárthoz.

1989. október 21-én Antall József az MDF elnöke lett

Antall József a választások első fordulójában 1990. március 25-én

Sajtótájékoztató 1990. április 8-án a választási győzelem után

1990. május 23-án miniszterelnöki esküjére indul

Antall József 1991. február 15-én írta alá Václav Havel csehszlovák és Lech Wałęsa lengyel elnökkel a Visegrádi Együttműködést. Ezzel nagy szerepet vállalt a Varsói Szerződés felbomlásában és a KGST megszüntetésében, valamint a megszálló szovjet csapatok 1991-es kivonásában. 1991-ben Strasbourgban Robert Schuman-díjjal tüntették ki Európa egyesítéséért és Magyarország európai kapcsolatainak bővítésért végzett tevékenységéért.

Václav Havel csehszlovák és Lech Wałęsa lengyel államfővel 1991. február 15-én aláírják a Visegrádi Megállapodást

A belpolitika területén Antallnak számos nehézséggel kellett szembenéznie: az általa vezetett kormány benzináremelési rendelete során kialakuló taxisblokád után az FKgP a koalíciós kormányból való kilépése arra kényszerítette, hogy 1992 februárjában átalakítsa kabinetjét, ez az átszervezés végül megmentette kormányát attól, hogy megbukjon. Az MDF-en belül Antallt folyamatosan támadta Csurka István, aki később önálló mozgalmat indított, létrehozva a Magyar Igazság és Élet Pártját (MIÉP).

Politikai szerepvállalása kezdetén, 1990 nyarán, non-Hodgkin limfómát (a nyirokérrendszer rákja) állapítottak meg nála. Októberben kórházba került, s két nappal a taxisblokád előtt sikeresen megműtötték. Ezt követően a betegágyán közvetítették a pizsamás interjúját, ahol reagált a taxisblokád által okozott heves politikai helyzetre. Fél év múlva a rák kiújult. Betegsége – még a kormányzati ciklus lejárta előtt – legyűrte szervezetét, s 1993. december 12-én elhunyt.

Temetése 1993. december 18-án, szombaton, déli 12 órakor vette kezdetét, a koporsót a Kupolateremből az Országház előtt felállított ravatalhoz vitték. Szabad György, az Országgyűlés elnöke, Sütő András író és Bolberitz Pál címzetes apát búcsúztatták. Innét a Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe indult a menet, ahol Paskai László bíboros, esztergomi érsek, Hegedűs Loránt református püspök, Harmati Béla evangélikus püspök, Schweitzer József főrabbi és Tőkés László nagyváradi református püspök mondtak beszédet a sírnál.