00:01:33
Amkor végképp a fal felé fordult,
kitárult előtte a teremtés tágassága.
00:01:40
Küzdelmeinek hajdani színtere egyre
szürkült, majd elenyészett. Vágyai,
00:01:46
amit kemény akarattal szolgált,
00:01:48
most ellenállhatatlanul, mérhetetlen
könnyedséggel vették ölükbe.
00:01:53
Ami eddig történt vele,
mintha álom lett volna,
00:01:56
csak a szomorúság volt ismerős,
mint korábbi életében is,
00:02:01
amikor tudta,
hogy egyszer fel kell ébrednie.
00:02:05
Akarta, hogy megváltozzon a
megváltoztathatatlannak hitt
00:02:09
elnyomatás, a hűbériségnek az
az operettszerű ipari változata.
00:02:15
Született, demokrata volt,
és bármennyire is megvetette a
00:02:19
jellemtelenné züllesztett embereket,
sohasem engedte szívéhez a gyűlöletet,
00:02:25
de a nemes harag lángját sem
engedte kihunyni, mert hitte,
00:02:29
hogy kitartó fáradozással
igenis jóvátehető minden rossz,
00:02:34
és bár a teljes lét őt igazolja,
a részleges napi történések
00:02:39
olykor a vártnál förtelmesebb
gonoszságokkal lepték meg.
00:02:44
Döbbenten vette tudomásul,
hogy lovagias szándékait irigy
00:02:48
elutasítás és cseléd vigyor fogadta.
Tudja már, igazának ideje egyszer
00:02:54
eljön abban az álomban felejtett
hazában is, de előbb fel kell falják
00:02:58
egymást az alantas érdekek.
Ezt szerette volna elkerülni. Remélte,
00:03:05
a vegetációba süllyesztett nemzet
felismeri valódi érdekét és önössége
00:03:10
fölé emeli a végre szabaddá vált
magyarság megfellebbezhetetlen igazát,
00:03:15
de az álomszerűen jött szabadság
pánikhangulatot okozott,
00:03:20
nem a jónak teremtett lélek
szabadult meg rosszaságaitól,
00:03:24
hanem a gazdátlanságba süllyedt
ösztönök borultak virágba.
00:03:28
Még saját érdekeiket
sem képesek értelmezni,
00:03:32
máról holnapra marcangolják
egymást abban a tévhitben,
00:03:36
mintha valamiről is lemaradnának.
00:03:38
A hétfő már nem érti a szerdát,
a keddnek visszafele sem a csütörtök,
00:03:43
a pénteket és a szombatot már
fel sem ismeri a vasárnap.
00:03:46
Ilyenkor néha mintha visszafordulna
felénk, ilyenkor mintha így szólna.
00:03:52
Csinálhattam volna én itt alapos
rendet, de abban mindenki
00:03:56
megsérült volna, mert mindenki
csupán a maga rendjét akarta,
00:04:01
és csakis a mások rovására akarhatta,
de én olyan miniszterelnök akartam
00:04:06
lenni, aki arra is ügyel,
hogy minél kevesebben sérüljenek
00:04:10
meg ebben az agyonsebzett hazában.
Hálából azok, akiknek lett volna
00:04:15
okuk félni, engem és eszmeimet
igyekeztek halálra sebezni,
00:04:20
mert a kegyelmet és a szeretetet a
gyengeség szinonimájaként értelmezték.
00:04:25
Azok pedig, akiknek alapos okuk lett
volna elégtételt venni tönkretett
00:04:30
életükért és a haza megaláztatásáért,
nagyobb haraggal fordultak ellenem,
00:04:35
mint ellenségeim, mert nem voltam
hajlandó asszisztálni egy vérfürdőhöz.
00:04:40
Szegények nem tudják még,
hogy a mártír legalább kétszer mártír.
00:04:46
Amikor megölik,
s amikor emlékeznek rá,
00:04:50
ez a sorsa, de most már én is tudom,
a gazemberek is legalább
00:04:55
kétszer élnek, amikor ölnek,
s amikor bocsánatot nyernek.
00:05:01
Hittem, egymásra találnak
a lezüllesztett lelkek,
00:05:05
nem rontják egymást az undorig.
Nem így történt. Úgy érzem néha,
00:05:11
ideje belenyugodni az elrendelésbe,
az Úr akaratába,
00:05:16
és talán nincs is olyan nagy baj abban
az álomban felejtett nemzettel.
